2017. március 24.

Pilinszky János: A mélypont ünnepélye



A mélypont ünnepélye
Az ólak véres melegében
ki mer olvasni?
És ki mer
a lemenő nap szálkamezejében,
az ég dagálya és
a föld apálya idején
útrakelni, akárhová?
Ki mer
csukott szemmel megállani
ama mélyponton,
ott, ahol
mindig akad egy utolsó legyintés,
háztető,
gyönyörű arc, vagy akár
egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat?
Ki tud
nyugodt szívvel belesimúlni
az álomba, mely túlcsap a gyerekkor
keservein s a tengert
marék vízként arcához emeli?

Itt a tavasz!

Pilinszky János: Meghatározás


Féregnek lenni mit jelent?
Vágyakozni egy tekintetre,
egy olyan hosszú, nyílt szembesülésre,
ahogy csak Isten nézi önmagát,
erre vágyni, egyedül erre,
és ugyanakkor üveges szemekkel
belefuródni abba, ami nincs,
beszorúlva a semmi és
valamiféle utánzat közé.

Gyógynövények - Szív- és koszorúérre

CSERESZNYE, MEGGY
( PRUNUS AVIUM – PRUNUS CERASUS )

A levelekből készült tea ajánlott nyálkaoldásra, az elzsírosodás megakadályozására, a szívműködés segítésére, vízhajtásra, hólyaggyulladásra. Inkontinencia esetén, a bél és a gyomor elnyálkásodása ellen kiváló hatású a szárából készült tea.


FEHÉR FAGYÖNGY(VISCUM ALBUM )

Vérnyomáscsökkentő- ill. szabályozó gyógynövény. Javítja a vérkeringést, gátolja az érelmeszesedést, segíti a szívműködést. Rák elleni gyógyszert is készítenek belőle. Csökkenti a vércukorszintet. Görcsoldó hatását is ismerjük. Gyomor-, tüdő-, méh- és bélvérzéseknél is használható a fagyöngy tea. Hidegen készítjük!



GALAGONYA
(CRATAEGUS OXYACANTHA )
A magas vérnyomás és a szív kiváló gyógyítója a galagonya virágos ágvége.

Vérnyomást csökkent, szívritmust szabályoz, szívideget nyugtat, érelmeszesedés - különösen koszorúér-elmeszesedés - ellen jó hatású, a szív és az erek izmait rugalmasan tartja.Hogyan gyűjtsük? A növény - Crataegi summitas - virágos leveles ágvégét, hajtásvégét használják gyógyászati célra. A cserje május-júniusban virágzik, termését októberben szedik



ORBÁNCFŰ(HYPERICUM PERFORATUM)Antidepresszáns, nyugtató hatású a teája, jó máj-epe-és vesebetegségek kezelésére.
Nyugtató hatása miatt szív-és fekélybetegeknek is ajánlott. Kiváló gyulladásgátló és immunerősítő



ZSURLÓ
(EQUISETUM ARVENSE L.)
Fő hatásterülete a vesetisztítás illetve a vizelethajtás.
Két hétnél hosszabb ideig nem ajánlatos fogyasztani.
Reuma és csúz, epe- és májbántalmak orvoslására is jó. A kis veseköveket és vesehomokot is érdemes vele oldani, eloszlatni. Szívnyugtatóként is lehet használni.

Gyógynövények - légzőszervi panaszokra


APRÓBOJTORJÁN(AGRIMONIA EUPATORIA)
Torokfertőtlenítésre, máj-és epeműködés szabályozására, bélrenyheségre, vizelettartási problémákra teáját, reumára a főzetéből készült fürdőt ajánljuk. Jó még vérszegénység ellen. Külsőleg égési sebekre használják. Korlátlan ideig iható.


BODZA(SAMBUCUS NIGRA)
A 2-3 cm-es bodzahajtás igen jó hashajtó, gyümölcsének nedve a köszvény ellenszere. A bodzabefőtt- illetve lekvár vese- és hólyagöblítő, kiváló tüdőtisztító. Teájával gőzölögtetést is végezhetünk fülfájásnál, rekedtségnél. Virágának izzasztó, vizelethajtó hatása van.


CSALÁN ( URTICA DIOICA )
Vértisztító, vizelethajtó, vérképző. A vese és hólyaghomok képződését megakadályozza, elhajtja a már meglévőt. Csökkenti a vércukorszintet is. Máj és epebántalmakra, gyomor- és légzőszervek hurutos megbetegedéseire, fáradékonyság ellen is használják teáját. Reumatikus, ízületi fájdalmakra, érszűkületre, hajhullásra külsőleg használjuk.


FEKETE ÁFONYA( VACCINIUM MYRTILLUS )
Cukorbetegségre, bélhurutra, hasmenés ellen jó. Használható még vese- és epekőbántalmak ellen, vérnyomáscsökkentésre, láz és köhögés csillapítására. A-, B- és C-vitamint is tartalmaz.




FODORMENTA(MENTHA CRISPA )
Elismerten kiváló szélhajtó, étvágygerjesztő, nyugtató, görcsoldó, epeműködést serkentő hatása van, köhögés csillapítására is használjuk.


IBOLYA(VIOLA ODORATA )
Az ibolya nagyon jó köptető, vértisztító, nyugtató és lázcsillapító. Jó hatással van a náthából eredő hörgő- és torokgyulladásra. Tuberkulotikus köhögéseknél, tüdőcsúcshurutnál, légzési nehézségnél is használjuk teáját. Ha a friss, összemorzsolt ibolyalevelet homlokunkra kötjük, elmulasztja a migrént.


KAKUKKFŰ(THYMUS SERPYLLUM)
A vad kakukkfű teáját elsősorban köhögés ellen használjuk, de jó szélbántalmak megszüntetésére és étvágytalanság ellen is. Oldja a menstruációs görcsöket. Nagyon jó immunerősítő, és gátolja a sejtek öregedését.


PAPSAJT
(MALVA NEGLECTA WALL)
Elsősorban hurutoldó hatását ismerjük. Toroköblögetésre használjuk mandulagyulladásnál, torokdaganatoknál, bedagadt fogínynél és köhögésnél.


ÚTIFŰ(PLANTAGO LANCEOLATA L.)
Az útifű baktériumölő, sebgyógyító hatása az aukubin enzimatikus bomlástermékének tulajdonítható. Nyálkaoldásra és köhögéscsillapításra kiváló. Erre a célra szirup formájában is fogyaszthatjuk.

Gyógynövények májra és epére

APRÓBOJTORJÁN(AGRIMONIA EUPATORIA)
Torokfertőtlenítésre, máj-és epeműködés szabályozására, bélrenyheségre, vizelettartási problémákra teáját, reumára a főzetéből készült fürdőt ajánljuk. Jó még vérszegénység ellen. Külsőleg égési sebekre használják. Korlátlan ideig iható.


ARANYVESSZŐFŰ(SOLIDAGO GIGANTEA)
Kiváló méregtelenító funkciója van, máj-és epebántalmakra, menstruációs görcsökre, reumás bántalmakra, valamint vízhajtóként fogyasztjuk. Hatékony emésztésjavító.


CSALÁN ( URTICA DIOICA )
Vértisztító, vizelethajtó, vérképző. A vese és hólyaghomok képződését megakadályozza, elhajtja a már meglévőt. Csökkenti a vércukorszintet is. Máj és epebántalmakra, gyomor- és légzőszervek hurutos megbetegedéseire, fáradékonyság ellen is használják teáját. Reumatikus, ízületi fájdalmakra, érszűkületre, hajhullásra külsőleg használjuk.



CSIPKERÓZSA (ROSA CANINA)
A csipkebogyóban sok C-vitamin van, ezért teáját hidegen áztatva készítsük! Húgyhajtó hatású, vesehomokra és vesekő leválasztásra is használható. Kedvezően hat a cukorbetegségre, jó emésztésjavító. A csipkemagban csak E-vitamin van, teája epekőoldó hatású, hólyagbántalmak ellen is nagyon jó. A csipkebogyóbor főleg idősebb korban kitűnő házi szer a hólyag és a vese rendszertelen működése ellen.


FEKETE ÁFONYA( VACCINIUM MYRTILLUS )
Cukorbetegségre, bélhurutra, hasmenés ellen jó. Használható még vese- és epekőbántalmak ellen, vérnyomáscsökkentésre, láz és köhögés csillapítására. A-, B- és C-vitamint is tartalmaz.


FODORMENTA(MENTHA CRISPA )
Elismerten kiváló szélhajtó, étvágygerjesztő, nyugtató, görcsoldó, epeműködést serkentő hatása van, köhögés csillapítására is használjuk.


GYUJTOVÁNYFŰ(LINARIA VULGARIS)
Jó hatású epegyulladásra, használható hashajtónak, vizelethajtónak, éjjeli ágybavizelés ellen. Aranyérbántalmak esetén javasolt ülőfürdőt venni főzetéből. Teája bélféreg űzésére is alkalmas.



ORBÁNCFŰ(HYPERICUM PERFORATUM)
Antidepresszáns, nyugtató hatású a teája, jó máj-epe-és vesebetegségek kezelésére.
Nyugtató hatása miatt szív-és fekélybetegeknek is ajánlott. Kiváló gyulladásgátló és immunerősítő.


SZAGOS MÜGE (ASPERULA ODORATA L.)
Teáját vese,- máj,- és epebetegségek ellen, vértisztítónak és izzasztónak használják. Baktériumölő tulajdonsága is van.


ZSURLÓ(EQUISETUM ARVENSE L.)
Fő hatásterülete a vesetisztítás illetve a vizelethajtás. Két hétnél hosszabb ideig nem ajánlatos fogyasztani. Reuma és csúz, epe- és májbántalmak orvoslására is jó. A kis veseköveket és vesehomokot is érdemes vele oldani, eloszlatni. Szívnyugtatóként is lehet használni.

Bartók Béla: A magyar népzene





E néhány sorban a magyar népzenekutatás terén elért eredményeket szeretném lezárni és összegezni. Mindenekelőtt azonban két alapvető kérdést kell tisztáznunk, nevezetesen: „Mit kell értenünk a népzenén?”, továbbá „Hogyan kell hozzálátnunk a gyűjtőmunkához ezen a téren?”

A tágabb értelemben vett tulajdonképpeni népzene azokat a dalokat öleli fel, amelyeket valamely földrajzi szélességi fokon élő nép ma is énekel, vagy régebben énekelt, s amelyek az illető nép zenei ösztönének elemi erejű kifejezői. Szűkebb értelemben véve, a népzene a melodikus alkotóművészet egésze, amely minthogy szervesen kapcsolódik valamely népréteghez, különböző stílusú ugyan, de érzelmi elrendezés szempontjából bizonyos mérvű egységet mutat. Azokat az egyszerű dalokat, amelyeket csak egyes földművelő falusi emberek énekelnek, s a nép körében nincsenek elterjedve, nem tekinthetjük a népzene mintáinak. Hasonlóképp nem tartoznak a népzene körébe a hazafias dalok sem, mert a parasztok csak az iskolában ismerkednek meg ezekkel a dallamokkal, és sohasem fejezik ki elemi erővel kollektív zenei ösztönüket. Ezek a dallamok csupán vegetálnak a paraszti rétegben és a mesterséges hatás nyomait hordják magukon. Mindamellett a népi dallamok sorába emelhetünk néhány műkedvelő, álnépi melódiát, ha azokat nem csak egyes személyek éneklik, hanem az egész paraszti réteg hosszabb-rövidebb időn át. A dalok időbeli és térbeli elterjedtségének tulajdonítható, hogy a dallamokban változások mennek végbe és különféle változatokban terjednek. Ha az idegen befolyások hatására keletkezett változások egységes műfajúak, azonos irányban haladnak és hosszú életűnek bizonyulnak, akkor egész sor olyan dallam forrásává válhatnak, amelyeknek már bizonyos stílusegysége van, más szavakkal kifejezve: olyan zene keletkezik ily módon, amely már a népi alkotás félreismerhetetlen jegyeit viseli magán.

Mindazonáltal nagyon könnyen és gyakran azonosítják az igazi, eredeti népdalokat a műkedvelő álnépdalokkal, az un. műdalokkal. A műdalok szerzői kétségtelenül rendelkeznek bizonyos zenei kultúrával, de a városból importált zenei kultúrával. Ezek a szerzők azonban rendszerint kontárok, s éppen ebből adódik, hogy dalaik a városi muzsika agyoncsépelt sablonos formáit keverik a népzene sajátságos, egzotikus stílusjegyeivel. Ezzel magyarázható, hogy az ilyen dallamok, annak ellenére, hogy bizonyos egzotikus nyomok vannak bennük, túlságosan vulgárisak ahhoz, hogy valóban értéket képviseljenek. Az igazi népi dalokban mindig tökéletes stílustisztaságot találunk.

Ami a második kérdést illeti („Hogyan kell hozzálátni a népzenei gyűjtéshez?”), a vélemények sokáig megoszlottak, de az idők folyamán kikristályosodtak, s néhány szigorúan meghatározott elvre épültek fel. Nem elegendő, ha a dallamokat csupán művészi szempontból jegyezzük fel, hogy később kiválogassuk közülük a zenei értékkel rendelkezőket. Mindenekelőtt tisztán tudományos elveket kell szem előtt tartanunk: lehetőleg minden dalt, a nép által énekelt minden dallamot össze kell gyűjtenünk, függetlenül zenei értéküktől. Az sem elegendő, ha a gyűjtő csupán hallására támaszkodva jegyzi fel a dalokat; fonográfot vagy gramofont kell használni még akkor is, ha egészen egyszerű dallamokról van szó, mert a népi éneklésmódnak különféle jellegzetességei vannak, így pl. a hanghordozás, az irracionális ritmizálás stb., amelyek megérdemlik a pontos feljegyzést, megörökítést; az ilyen finom eltéréseket lehetetlenség rögzíteni a hagyományos feljegyzési módszerek segítségével. Az is fontos, hogy a gyűjtött dallamok több variánsban szerepeljenek, ezek ékesszólóan tanúskodnak a dallam ősi jellege és az igazi népi dallamok életképessége mellett. Teljes határozottsággal állíthatjuk, hogy az olyan dallam, amelynek nincs variánsa, amely nem kapcsolódik más, közeli vagy hasonló dallamhoz, nem tekinthető igazi népi dallamnak, amelyet a tudományos mérlegelésben fel lehetne használni.

Nem könnyű feladat a népdalgyűjtés. A legegyszerűbb, legszegényebb és a vasúttól legtávolabb élő néprétegek közt kell kutatnunk, ha tiszta, hamisítatlan formákat, típusokat akarunk találni, ha olyan dalokat akarunk gyűjteni, amelyeket a városi hatások nem torzítottak el. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az ilyen „szűz területeket” lakó nép bizalmatlanul fogadja az ajtaján kopogtató idegent. Hasztalanul bizonygatja jöttének célját, hiába mondja el, hogy elfelejtett régi dalokat szándékozik gyűjteni. A helybeliek nem értik, hogy a „nagyvárosi úr” csupán azért vállalja a kényelmetlenséget, hogy régi paraszti dalokat hallgasson. Sok parasztasszony azt hiszi, hogy a látogató új adó kivetését jelenti, ezentúl a zene után is adózniok kell majd! Az aggályokhoz járul még a szégyenkezés is, mert hát lehet, hogy az „úr” nevetni fog egyszerű, naiv dalaikon. A folklórkutatónak tehát sok időt és nagy türelmet kell szentelnie az akadályok legyőzésére.

(1929)

Juhász Gyula: Bartók Bélának



Bartók Béla 1910 és 1939 között tizenegy alkalommal lépett fel Szeged koncerttermeiben. Először 1910. november 10-én a Tisza Szálló hangversenytermében Waldbauer Imrével és Kerpely Jenővel játszik Chopint és Brahmsot, saját művei közül az Este a székelyeknél és a Két román tánc hangzik el.
1918 decemberében a Ma folyóirat estjén közreműködött a Korzó mozi színpadán, 1921. november 26-án pedig a Tisza Szállóban került sor első önálló zongoraestjére, melynek hatására Juhász Gyula megírta Bartók Bélának című költeményét – az első, Bartókhoz, Bartókról írott verset. Ezen az estén K. Thuray Emma énekművésznő közreműködésével a Székely népdalokat játssza el. Az 1925. április 2-án rendezett koncertjén József Attila is a nézőtéren ült. A zeneszerző utoljára 1939. október 27-én koncertezett Szegeden, ugyancsak a Tisza Szállóban Zathureczky Edével tartott emlékezetes szonátaestet.



Erdély erdői zúgnak,
Ezüst és arany erdők,
Borongó, barna felhők,
Hárfái Nemerének,
- Sirámos dajkaének -
A dalaidban.

Tiszai tájak sírnak,
panasza jegenyéknek,
Halottas őszi rétek,
Zúgó, fekete nyárfák,
Magányosak és árvák
A muzsikádban.

És fölérez és fölzeng
Az áhítatos, ős, szent,
Az ázsiai, mély, nagy,
Szilajbús, boldog, méla,
Pogány és büszke lélek,
A régi, régi éden
A zenédben!

136 éve született Bartók Béla



Szuhafői Bartók Béla (Nagyszentmiklós, 1881. március 25. – New York, 1945. szeptember 26.) a 20. század egyik legnagyobb zeneszerzője, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője, a Zeneakadémia tanára.

Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű.